A haza nem ad ajándékokat, a haza áldozatokat követel — a hazáért és szabadságért legnagyobb áldozatot meghozókra, az aradi tizenhárom vértanúra, de egyben a '48-as szabadságharc valamennyi áldozatára emlékeztek Szatmárnémetiben.

Az október 6-i főhajtás hagyományos helyszínén, a Zárda-templom előtt gyűltek egybe csütörtökön délután az emlékezők — annak a római katolikus tábori lelkésznek az emléktáblájánál, akit Hám János püspök szentelt pappá, aki tervbe vette az isteni szeretetről elnevezett zárdaszüzek szatmári letelepítését és aki a Zárda-templom munkálatait felügyelte. Gonzeczky János 1844-től Mezőhegyesen teljesített lelkészi szolgálatot, s négy évvel később, már a kezdetektől a forradalom pártjára állt, amiért a településen lévő, császárpárti tisztek és legénység gyakran panaszkodott is. Gonzeczky 1848 decemberében elhagyta a misék végéről a császárért való imádkozást, amit egy hazafias imádsággal váltott fel, 1849. január elején a szószékről felolvasta Kossuth december 22-ei kiáltványát, amelyben Magyarország népeit általános népfelkelésre szólítja fel, februárban egy szentmisén úgy nyilatkozott, hogy „átkozott legyen az, aki az osztrák dinasztiának engedelmeskedik”, április végén pedig a szószékről kihirdette a függetlenségi nyilatkozatot, majd egy beszédében kiemelte Magyarország függetlenségének fontosságát. Mindezek tükrében nem meglepő, hogy a lelkész 1849. augusztus 6-án és 7-én még egyházi szolgálatait végezte, majd ezt követően elfogták és letartóztatták — Gonzeczky és más lelkészek esetében elsősorban a felségsértő beszédek és cselekmények elkövetését vizsgálták a bíróságok, amit halállal büntettek. Ügyében Hám János püspök is közbenjárt Haynaunál, s bár a táborszernagy átvette ugyan a kegyelmi kérvényt, de Gonzeczky életét nem volt hajlandó megmenteni — 1849. október 8-án hajnalban, a mindössze 45 éves lelkésszel sortűz végzett.

A megemlékezés a Szózat eléneklését követően ökumenikus imával folytatódott — „Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében hároméves pasztorális szakasz, a Gondviselés Éve van. Hiszem, hogy az isteni gondviselés ott van mindenkor és mindenben.” – mondta ft. Ilyés Csaba római katolikus lelkész, aki imájában a békéért fohászkodott. „Ments meg bennünket a háború borzalmaitól, és mentsd meg azokat is az esztelen öldökléstől és pusztítástól, akik most ádáz harcot folytatnak egymással. Adj békét nemzetünknek. Adj békét a népeknek. Adj békét a szívünknek.” – kérte.

Nt. Szilágyi István Róbert ugocsai református lelkipásztor Jeremiás próféta soraira épített imájában köszönetet mondott az Úrnak, amiért ebben a zűrzavaros világban, amikor értékeink, nemzeti identitásunk, hitünk egyre inkább elértéktelenedik, alkalmat ad, hogy megálljunk és emlékezzünk azokra, akiknek fontos volt a nemzeti identitás, a hit, a szabadság; hogy minden gyász és könny mögött megláthatjuk: nem népünk sírja lett Arad. „Áldott légy azért, hogy zivataros századainkban, valahányszor mélységet járt meg nemzetünk, valahányszor anyák siratták fiaikat, a történelem családokat szakított szét, te mindig lehajoltál hozzánk, és megtapasztalhattuk, hogy csendesen átölelt az Isten, ezzel adva új reményt, erőt az újrakezdéshez” – fogalmazott, egy mindennél aktuálisabb kéréssel zárva fohászát: „Adj minden népnek és nemzetségnek békét.”

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg ünnepi beszédében Hegedüs Csilla államtitkár is, felidézve, hogy tavaly október 6-án még arról beszéltek, milyen jó, hogy nincs a környékünkön háború, nem kell senkinek áldozatot hoznia. „Arra kérem önöket, hogy ha ma semmi mást nem tudunk tenni, akkor gondoljunk azokra az édesanyákra, akiknek a fia most harcol egy olyan háborúért, ami nem az ő háborújuk. Nem ők robbantották ki, viszont ők is kell védjék a szülőföldjüket. Ha egy gondolattal, egy imával tudjuk őket segíteni, akkor ezt tegyük meg. És örvendjünk, hogy szabadok vagyunk, hogy nekünk nem kell hadba vonulnunk, örülhetünk és vigyázhatunk gyermekeinkre minden nap.” – mondta, hangsúlyozottan megköszönve a szatmáriaknak azt az összefogást, amellyel az első perctől kezdve segítették és segítik a háború elől menekülőket. 
Az európai alapok minisztériumának államtitkára ugyanakkor azt sem hallgatta el, hogy csütörtökön Kereskényi Gábor polgármesterrel több, a város fejlesztését célzó témában is egyeztetett. „Jó Szatmáron élni, és jó lesz Szatmáron magyarként élni.” – summázta.

„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.” — idézte Vécsey Károly honvéd vezérőrnagy utolsó szavait dr. Tilki Attila magyarországi országgyűlési képviselő. —„Ez a mondat iránytű kell legyen minden magyar ember számára, minden közéleti vezető számára, ami nem egyszerű a háború árnyékában. ” – mondta, s Hegedüs Csillához hasonlóan megköszönte a határon inneni szatmáriaknak, amiért olyan  tevékenyen részt vettek és vesznek az ukrajnai menekültek megsegítésében. 

Az ünnepi beszédeket követően Csorján Árpád, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium történelemtanára tartott rövid történelmi összefoglalót a 173 évvel ezelőtti eseményekről, majd a főhajtás a  Gonzeczky-emléktábla megkoszorúzásával zárult.

A megemlékezés szervezői a Szatmárnémeti RMDSZ, a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés, a Szent István Kör és az Identitas Alapítvány voltak.

Forrás: frissujsag.ro